Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk elsőként az a gondolat, hogy szeretnénk otthonunkat egy nagyobbra cserélni. Az akkori házunkról röviden annyit mondanék, hogy egy nagymamai örökség részeként került családunk tulajdonába. Nagyon nagy hálával és sok felújítással járó munkával költöztünk be 15 évvel ezelőtt.
A költözés idején sok mindent magunk végeztünk el: kifestettük a szobákat, rokonok segítségével lecseréltük a tetőt, és még egyéb felújítások is megtörténtek. Akkor igyekeztünk a lehető legkisebb összegből egy igazán ránk szabott és élhető családi fészket kialakítani. Bár ez szerintem sikerült is, egy nagy vágyunkat nem tudtuk megvalósítani: a nyílászárókat nem tudtuk új műanyag ablakokra lecserélni. „Sebaj, ami késik, nem múlik” – bátorítottuk magunkat időnként.
Mint írtam, egy évvel ezelőtt azonban úgy döntöttünk, hogy eladjuk szeretett otthonunkat, hogy máshol éljünk tovább. Egy családtámogatási lehetőséget kihasználva a régóta vágyott műanyag ablakokat beszereztük, és minden régi fa nyílászáró helyére egy „vadi-új”, szép műanyag ablak került.
Ez a döntésünk azóta még jobbnak bizonyult, hiszen a műanyag ablak projekt hatalmasat dobott ingatlanunk értékén. Amikor közvetítőt hívtunk az eladáshoz, rögtön a nyílászárók állapotáról érdeklődött. Mint mondta, az elmúlt időszak rezsiválsága óta kifejezetten az energiahatékony ingatlanokat keresik a vevők. Így a műanyag ablak beszerzése következtében mi már egy jóval magasabb összegért – de persze így is fájó búcsúval – adhattuk tovább szeretett otthonunkat.