Valamikor óriási, ember nagyságú szitakötők cirkáltak az égen, s a rovarok közt ma is ők vezetik a nagyság szerinti sorrendet. Bölcsőjüket a víz ringatja, s lárvakorukat is ott töltik. Amikor elérkezik az utolsó vedlés ideje, partra szállnak, és valamelyik levelet használva színpadnak, megkezdik látványos bűvészmutatványukat. Az attrakció lényege, hogy a lárva bőre felreped, és kilép belőle “kész” szitakötő. Még várnia kell, hogy megkeményedjen finoman erezett szárnyai, de egy óra múlva már kecsesen a levegőbe emelkedik. Útbaigazítás vagy tanulás nélkül azonnal őrjáratra indul, s hamarosan elcsípi első zsákmányát. A legügyesebbek repülés közben ebédelnek, mások egy levélen tartják ebédszünetüket. A kisebbek gyakran sziesztáznak. Igaz, nincs túl sok idejük: mire beköszönt az ősz, a csillogó-villogó szárnyak, színpompás, karcsú testek már nem tűnnek fel a bágyadt napsütésben. Idejük néhány hónap alatt lejárt, csak lárváik élik túl a telet.

Légi balett

Az óriási szitakötő könnyed légi balettel indítja támadását a mozdulatlan zsákmány, pl. egy hálója szélén ücsörgő pók ellen. Rövid terepszemle után kecsesen hátratáncol, majd két-három elegáns szárnycsapással sebességet vált. Zuhanórepülése a célpontig tart, ott felragadja áldozatát, s már újra felfelé emelkedik.

Ragadozás mesterfokon

Különösen az egyenlőtlen szárnyúak mesterei a légi vadászatnak: zsákmányukat gyorsan utolérik, megragadják, többnyire azon nyomban feldarabolják (ízekre szedik) és fölfalják! Az egyenlő szárnyúak kényelmesebbek: ők rendszerint levelekre ülve költik el ebédjüket, vagy a fárasztó légi cikázás helyett eleve a növényeken kószáló rovarok közül válogatnak.

A szitakötő két összetett szeme csaknem beborítja a fejét. Kiváló látását fokozza, hogy a fej mozgatható nyakon ül | A mellső (fogó-) lábak sörtéi a zsákmány megragadását könnyítik meg | Szárnyait erős izmok mozgatják | A szitakötők gyors röptűek, és villámgyors irányváltoztatásra képesek | Karcsú, rendszerint színpompás test

Árulkodó szárnyak

Már repülésüket figyelve is meg lehet különböztetni két fő formájukat. Az egyik csoport teste pálcikaszerű, lebegve repülnek, s két pár szárnyuk nagyjából egyforma hosszú, melyet lepke módra összecsuknak, ha pihenőt tartanak. Ők az egyenlő szárnyúak. A másik csoportot az erősebb, gyorsabban repülő szitakötők alkotják: nekik egy pár karcsú és egy pár széles szárnyuk van, amelyeket nyugalomban oldalra kiterjesztve hagynak.

Néhány fontos szitakötő-tudnivaló

🦟 Kivétel nélkül nappali vadászok, az éjszakát a fák koronájába bújva töltik.
🦟 A két összetett szem egyenként 30 000 lencséből áll.
🦟 Szárnyaik páronként külön-külön mozgathatók.
🦟 Körülbelül 5000 fajuk ismert.
🦟 A legnagyobb az óriás-szitakötő: szárnyfesztávolsága akár 17 cm is lehet; Közép- és Dél-Amerikában él.
🦟 Két fő formájuk az egyenlő, illetve az egyenlőtlen szárnyúak csoportja.
🦟 Akár 60 km/h sebességre is képesek.
🦟 A hímek táncukkal bűvölik el a nőstényeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük